A magyar közművelődés egyik ikonikus alakjaként tisztelt Dr. Gyarmathy Kálmán 1927-ben született Nyírmártonfalván. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, ahova egy távoli tanyáról járt be, naponta 5 kilométert gyalogolva. Debrecenben tanult tovább a Református Kollégiumban tanítói, valamint református orgonista és kántor oklevelet szerzett. 1946 és 1951 között Hajdúsámsonban az általános iskolában tanított, emellett mint népművelési ügyvezető részese volt a falu társadalmi tevékenységeinek. Tartalékos tiszti tanfolyamot végezett, tüzér-hadnagy rendfokozatot kapott. 1955-től ismét visszakerült Hajdúsámsonba iskolaigazgatónak. Itt 1956–1957-ben a Forradalmi Bizottmány tagjává választották. Ezért később mint tartalékos tisztet lefokozták, lakásán házkutatást tartottak fegyvert, lőszert keresve. Társadalmi, politikai meggyőződését ezek ellenére sem változtatta meg.
Hajdúsámsonból Debrecenbe került, ahol először a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei titkára volt, majd különböző állami, párt- és társadalmi szervezetekben dolgozott. Ebből kiemelkedett az a 16 év, amikor az ország legnagyobb, 110 fős közművelődési intézményében, a Kölcsey Ferenc Megyei Művelődési Központban igazgatóként tevékenykedett. Ebben az időszakban olyan, ma is népszerű nagyrendezvények irányítása és magas szakmai rangra emelése fűződik nevéhez, mint a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny, a Debreceni Jazznapok és a Katonazenekari Fesztivál. Népművelői munkássága országos hírnevet szerzett számára. A közművelődésben elfoglalt helye és eredményei alapján 1979-ben megválasztották a Magyar Népművelők Egyesülete elnökének. Ezt az időszakot idézi fel Szále László az Örök Kapitány című cikkében. „A hatvanas évek vége felé hittem el először, hogy a művelődésiház-igazgatónak valódi tekintélye lehet gazdasági és politikai vezetők körében is. Akkor, amikor Gyarmathy Kálmánt megismertem. Sugárzott belőle a méltóság, a magabiztosság, az olyan emberé, aki nem csak, hogy tisztában van a saját kvalitásaival, de tudja, hogy azt mások is elismerik. Ez akkoriban nagyon fontos tulajdonság volt. Példát adott arra, hogy a szakma elismertetésének, társadalmi fontosságának ügyét nemcsak azzal szolgáljuk, ha lelkesek, szorgalmasak vagyunk a munkában, tanulásban, hanem töretlen a saját önbecslésünk, ha hiszünk magunk és szakmánk fontosságában.”
1982 és 1989 között a Hajdú-Bihar Megyei Tanácsnál elnökhelyetteseként a megye kulturális, művészeti, egészségügyi, sport, ifjúsági és egyházi ügyeit irányította. A Debreceni Kodály Kórusnál több mint 10 éven át töltötte be az igazgatói tisztséget. Folyamatosan tanult. Egerben a tanárképző főiskolán, Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett történelemtanári diplomát, majd doktori címet. Disszertációját a két világháború közötti debreceni polgári ellenzékről írta. A debreceni esti egyetemen és az Agrártudományi Egyetemen éveken át filozófiát tanított. 1993-tól a Debrecen melletti Bocskaikert első polgármestere volt. A képviselő testülettel együtt sokat tett a községben lakók életminőségének jobbá tételéért. 2006-ban búcsúzott el Bocskaikert polgáraitól Pál apostol leveléből idézve: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” Munkásságát több rangos kitüntetéssel ismerték el. 1953-ban a Közoktatás Kiváló Dolgozója címet kapta. A közművelődésben elért eredményei alapján Állami Díjban részesült 1978-ban. Kétszer kapta meg az Ifjúságért Érdemérmet, valamint a Szocialista Kultúráért, a Honvédelemért kitüntetéseket, a Kiváló Népművelő címet. 1992-ben a Hajdú-Bihar Megye Önkormányzat Bocskai István-díját vehette át. Szép megbecsülésnek tartotta azt is, hogy Bocskaikert díszpolgári címet adományozott számára. 2001-ben a Falvak Kultúrájáért Alapítvány népművelői munkájáért és Bocskaikert kulturális életének fejlesztéséért a „Kultúra Lovagja” címmel tüntette ki. Aranyosapátiban ma kopjafa őrzi emlékét a kultúra lovagjainak parkjában.