Földiák András (1948 – )

Bessenyei-díjas népművelő, az Almássy téri Szabadidőközpont, a Magyar Művelődési Intézet volt igazgatója, az MNE, a KKDSZ, a SZEF volt elnöke. A Magyar Művelődési Társaság elnöke.

1948-ban született Újpesten. A szombathelyi főiskolán népművelő és könyvtár szakon, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen népművelő- diplomát szerzett. Felesége Őrszigethy Erzsébet, újságíró, szociográfus, akivel 48 évig éltek házasságban, 2019-ben elhunyt. Két fiuk: János (1978) és Vince (1987). Budapesten a Derkovits Ifjúsági Klubban népművelőként kezdte szakmai pályafutását. Később Gödöllőn volt járási népművelési felügyelő, ezt követően a Pest megyei Tanács Művelődésügyi Osztályán, majd a Népművelési Intézetben dolgozott. 1987-től 1991-ig a Magyar Népművelők Egyesülete titkári teendőit látta el főállásban. 1991-től az Almássy téri Szabadidőközpont vezetője és ugyanebben az évben választották meg a Magyar Népművelők Egyesülete elnökének, mely tisztséget 1996-ig töltötte be. 1996-tól 2001-ig volt a Magyar Művelődési Intézet igazgatója, ezt követően is az intézetben dolgozott, egy ideig igazgatóhelyettesként. 2009-ben választották meg a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete elnökének 2015-ben pedig a tizenhárom közszolgálati szakszervezetet tömörítő konföderáció, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma elnökének. A négy év után újabb ciklusra nem pályázott, 2019 júliusától nyugdíjas. A közművelődést sokoldalúan ismeri: vezetett irodalmi színpadot, ifjúsági klubot, tinédzser klubot, üzemi filmklubot, sokáig TIT volt előadó. Gödöllőn a Galgamenti Fesztiválok szervezése volt az egyik legnagyobb feladata, Pest megyében hozzá tartozott a Szentendrei Teátrum. Több szociológiai kutatásban vett részt. A SZÍN szakmai lap alapítója, számos cikk és tanulmány szerzője. A kultúra társadalmi meghatározottságának és az értelmiségiek cselekvési lehetőségeinek feltárása érdekében az 1970-es években szociográfiai táborokat szervezett. A Juhász Pál, Márkus István és Magyar Bálint közreműködésével zajló, Balástyán, Nagyvisnyón és Homokmégyen tartott táborokról szerkesztésében jelentek meg dokumentumkötetek. 2003-ban és 2004-ben Kocs községben szervezett hasonló táborokat. Több követőre talált a Gerevich Józseffel és Bors Máriával közösen vezetett Teaház kísérlete. Az egyetemek, főiskolák népművelési tanszékeivel rendszeresen szervezett igényes társadalomtudományi és szakmai tanácskozásokat. Különösen büszke az Almássy téri Szabadidőközpont vezetésében elért eredményeire, ahol jó kollektívát sikerült kialakítania, és az intézmény az elismert, jó hírű művelődési otthonok sorába kerülhetett. Pályafutása során számos tanfolyamon, a nyíregyházi és a jászberényi főiskolák levelező tagozatain tanított, szemináriumot vezetett az ELTE Népművelés Tanszékén. Publikációi szakmai folyóiratokban és napilapokban jelentek meg. A közművelődéssel foglalkozó tanulmány köteteket is írt „A kulturális intézmények és művelődési közösségek” (1981), „Teaház” (1986). „A kultúra kis krónikája (1994, 1996) című könyvét szakirodalomként használják több főiskolán. Lassan húsz éve a kultúra „nagy krónikáján” dolgozik, mely valószínűleg „Az emberi állapot” címmel lát napvilágot egy-két éven belül. Maradéktalanul bízik a személyiséget, a közösséget és a társadalmat is formáló emberi alkotótevékenységben, aminek az erősítésében látja az egyetlen ellenszerét a mindent gazdasági viszonyokra szűkítő és környezetromboló fogyasztói társadalom kártéteményeinek.