Urbán Gyula (1944 – 2006)

1944-ben Mezőkomáromban született. A felnőtt nevelés területén folytatott tanulmányokat, majd kulturális előadóként dolgozott. 1971-ben a BKV Szabó Pál Művelődési Ház igazgatójaként kezdte népművelői pályafutását. Tevékenységéhez fűződik az akkor korszerűnek számító vállalati közművelődési struktúra elméleti és gyakorlati modelljének megteremtése, a munkahelyi művelődés struktúrájának kialakítása. Külföldi, főleg nyugat-európai kapcsolatait felhasználva a kisközösségeket, az amatőr művészeti együtteseket gyakran vezette Európába, terjesztve a Kárpát-medence és a magyarság európaiságának gondolatát, a magyar kultúrát. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat reklám-propaganda osztályának vezetőjeként nemcsak a könyvvásárlást reklámozva 1977-ben alakította meg az első „könyvesházat”. 1979-től 2006-ban bekövetkezett haláláig a Fővárosi Művelődési Ház igazgatója volt. 27 éves FMH-béli igazgatói tevékenysége során tovább erősítette a nagy múltú intézmény szakmai rangját, tekintélyét. A nemzetközi kapcsolatok erősítésével a Folklór Centrumnak, a Folklór Theater-nek az aktív idegenforgalomba történő integrálásával egy új szakágazat, a kulturális turizmus megteremtését patronálta. A folklór centrumban a magyar népzene, néptánc és a népművészeti kiállítások, vásárok ma is az intézmény tevékenységének középpontjában állnak (Muzsikás Klub, Muzsikás Gyermek Táncház, Délszláv Táncház, népi mesterség bemutatók, népművészek kiállítások stb.) Befogadó színházként számos színház működésének adott helyet. Mindemellett működtette saját Pódium- és Kör Színházát. A klub és az amatőr művészeti mozgalom támogatása is fontos és igen eredményes részfeladata volt az általa vezetett intézménynek. Urbán Gyula, miközben folyamatosan tanult és képezte magát, maga is átadta tudását, tapasztalatait kollégáinak, pályatársainak, vagy a népművelői, a kulturális szervezői pályára készülőknek. A Ho-Si-Minh – majd jogutódja – az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola kihelyezett budapesti tagozatán óraadóként művelődés-, vezetéselméletet és vezetés módszertant tanított könyvtárosok, népművelők részére. Gyakran vett részt közművelődési szakértőként pályázatok, pályadíjak elbírálásában, vagy új közművelődési projektek megalkotásában. Sikeres, 36 évet meghaladó művelődésotthon igazgatói, közművelődési szakértői, tanári tevékenységén túl társadalmi, szakmai és civil szerveződések tagja, vagy alapítója, vezetője volt. Aktív tevékenysége során országszerte ismert és elismert szaktekintély, hiteles művelődéselméleti szakember és gyakorlatvezető volt. 1979-ben alapító tagja volt a Magyar Népművelők Egyesületének. Elnöke volt – alakulásától megszűnéséig – az MNE Munkahelyi Művelődési Szekciójának. Alapító tagja és titkára volt a Kulturális Turizmus Egyesületnek, a Budapesti Népművelők Egyesületének és a Kultúraközvetítők Társaságának. Alapítója és haláláig titkára a Művelődési Intézmények Megyei és Regionális Kulturális Szerveződések Országos Szövetségének. 1990-től egyik alapítója, folyamatosan vezetője, elnöke a Szakszervezeti és Munkahelyi Művelődési Intézmények Egyesületének, majd jogutódjának, a Területi Művelődési Intézmények Egyesületének. Urbán Gyula személyiségének, empatikus készségének, képességeinek, aktivitásának, szakmai hitelességének is köszönhető, hogy a rendszerváltás után is fennmaradt a nemzeti kulturális örökség részét képező művelődési intézményrendszer, az ország egyik „legolcsóbban” működtetett, kulturális alapfeladatokat ellátó és szolgáltató intézményhálózata. Szerény, de aktív, céltudatos közösségi ember volt, aki pályafutása során mindig alárendelte személyiségét a közösségi érdekeknek. Munkáját több szakmai kitüntetéssel, köztük Bessenyei György-díjjal ismerték el.