Kövesdi Tiborné, Gizi néni egy kis somogyi faluban, Mesztegnyőn bontakoztatta ki egyedülálló tehetségét. 1954-ben „házasodott ide”, ahol gyermekei születése után 1961-ben tanítónőként helyezkedett el.
Sikeres tanítói munkásságát és az ettől elválaszthatatlan népművelői tevékenységét vezetői és szakmai körökben is méltán elismerték. 1992-es nyugdíjazásáig aktívan részt vett az iskolai és iskolán kívüli, egész falut érintő rendezvények szervezésében és lebonyolításában, nyugdíjba vonulása után pedig teljes erejével és rengeteg tapasztalatával főállású népművelőként maradt a falu közéletének meghatározó alakja.
Már az 1961-es tanítói kinevezésével ráosztották a helyi népművelői feladatokat is, ezzel sorsa megpecsételődött. Az akkori faluvezetés ezzel kívánta ösztönözni a fiatal tanítónőt, hogy fogja össze valahogy a fiatalokat, ezzel is bizonyítva, hogy képes a faluért dolgozni. A felkérés nem jöhetett jobbkor, az ötvenes évek zűrzavarában rendre elhalt addigi helyi közösségek helyére Gizi néni egy év alatt tekintélyes létszámú táncszakkört, hagyományőrző és honismereti kört szervezett a falusi gyerekekből és fiatalokból.
Rövid idő alatt kivirágoztatta a faluban a Honismereti Kört („Honi”). Az eredmények innentől komplex népművelői feladatokat és komolyabb összefogást sürgettek, mivel a színpadra lépések egy idő után már eredeti feldolgozásokat és ruhát kívántak. Így jelentek meg a faluban elismert néprajzi gyűjtők (pl. Erdélyi Zsuzsa, Morvai Péter, Együd Árpád), akik rengeteget segítettek Gizi néninek az igényes műsorszámok és megjelenés összeállításában. Kapcsolata sokukkal évtizedeken át szoros és baráti maradt. A mindenki által szeretett és megbecsült tanítónő-népművelő fiatalos lelkesedése valósággal vonzotta a falu népét. Volt, aki a táncszakkörbe, volt, aki a hagyományőrző körbe járt, mások az egyre bővülő helytörténeti gyűjteményt bővítgették, néhány jó szándékú falubeli pedig a Gizi néni köré gyűlő különböző csoportok otthonaként szolgáló romos épületet (későbbi Faluház) újítgatták Akkoriban talán nem is volt olyan család a faluban, amely így vagy úgy ne vett volna részt a Honiban folyó közösségi életben.
A honismereti munka legfontosabb része a néprajzi gyűjtőmunka volt. A gyűjtés évtizedei a somogyi népszokások, babonák, balladák, hiedelmek, gyermekjátékok, népviseleti elemek és megannyi használati tárgy bűvöletében teltek, amihez szintén jelentősen hozzájárultak a gyűjtők és a legkülönfélébb adatközlők. A falusi gyerekeket Gizi néni elsősorban a hagyományok gyűjtésébe, gyakorlásába, tánccsoportokba, valamint a helytörténeti gyűjtemény állandó bővítésébe vonta be, és lehetőséget biztosított a leghátrányosabb helyzetű családokból származó fiatalok megszólítására is. A másik terület, amelyen keresztül még több gyerek tapasztalhatta meg az autentikus falusi környezetet és ismerkedhetett meg a somogyi nép gyökereivel, az ifjúsági táboroztatás, majd később az erdei iskola lett.