Vészi János (1927 – 2003)

Művelődéstörténész, az általános művelődési központok működését leíró teoretikus.

Acélgyári munkás, majd munkaszolgálatos, deportált 1944- ben. 1945 és 1946 közt az MKP tagja, rendőrtiszt. 1946-ban kizárják a pártból. Tanár, előadó, szerkesztő. 1950 és 53 közt a Népművelési Híradó, majd 1954-ig a Népművelés főszerkesztője. 1954-ben kizárják az MDP-ból. 1956-ban az Országos Széchenyi Könyvtár Nemzeti Bizottságának tagja. 1956 októberében az Igazság címűlapot szerkesztette.1957- ben kizárják az Újságíró Szövetségből, fizikai munkás lesz.

Később is tudatosan vállalta 1956 eszméit, az önigazgató és művelt társadalom eszméjére alapozta az alfák, a helyi társadalom művelődési folyamatainak integrált egységét helyreállító társadalmi-intézményi utópia, az ÁMK koncepcióját. Ezt a célt szolgálta „száműzött” középiskolai tanárként (Árpád Gimnázium), könyvtárosként, a Népművelési Intézet, majd az Országos Pedagógiai Intézet középvezetőjeként. Vészi János az alfa-modellben olyanná alakította a többfunkciójú, komplex nevelési-művelődési intézmény egyszerre differenciált és integrált feladatalkotási és működési rendjének elveit, valamint szervezeti etalonját, hogy minden egyes intézmény a maga hatókörében képessé válhasson „a bonyolult modernizációban szerencsétlenül széjjelszakadt művelődési folyamatok egységét” újra létrehozni, hozzájárulván ezzel a kultúra, a művelődés reménybeli szerves fejlődéséhez – írja róla életrajzírója.

1990-1995 közt. A fővárosi III. kerületi Polgármesteri Hivatal ügyosztályvezeője. Mintegy „szellemi végrendeletét” mondta el hozzászólását 1990-ben az első, rendszerváltás utáni, zalaegerszegi ÁMK-konferencián. („Kedves barátaim!” Hozzászólás az Általános Mővelıdési Központok IV. Országos Konferenciáján. In. Borbélyné Török Mária (szerk.): Útkeresés és tapasztalatcsere. Zalaegerszeg. 1990. 104-106. o.) Élete legfontosabb tisztségét 1989-tıl a Nagy Imre Társaság ügyvezető elnökeként élte meg.

 Fő műve: Alfa születik. Tankönyvkiadó, Budapest, 1980.