„Azt hiszem, kevesen vannak a mai néptánc-pedagógusok közül, akiket a párkák születésüktől fogva mindig úgy engedtek Terpszichoré közelébe, hogy ne csupán maguk élvezzék a tánc örömét, hanem amit tudnak, szeretnek, azt azonnal át akarják és tudják is adni másoknak. Ilyen ajándékkal indult útjára Keszler Mária.” – írta róla Kaposi Edit 1995-ben.
Keszler Mária Olaszliszkán született, 1925. február 16-án, de 3 éves korától Budapesten élt és tevékenykedett. Már a polgári iskolában feltűnt tanárnőjének koordinált, plasztikus mozgása, térbeli, kinesztetikus és zenei intelligenciája. E készségek felfedezése tudatosabbá tette tánc felé fordulását. 10-14 éves kora között – kis kollégistaként – az SDG-ben (Soli Deo Gloria „Egyedül Istené a dicsőség” Református Diákszövetség) tevékenykedett. Akkoriban az SDG és Levente Központi Művészegyüttes nagy találkozások színtere volt. Nemcsak Balla Pétert, Muharay Elemért és Szabó Ivánt ismerte meg itt, hanem Kaposi Edittel – későbbi örökös barátnőjével – is itt találkozott először. Mindeközben részt vett a Muharay Együttes munkájában is. 1946-ban a Muharay Együttes megszűnése után átment a NÉKOSZ Táncegyüttesébe (Népi Országos Kollégiumok Szövetsége Központi Táncegyüttes), később ezen együttes néhány tagja lett az 1948-ban szervezett hivatásos Honvéd Művészegyüttes alapító tagja is – köztük Keszler Mária is. 1947-ben Prágában részt vett az első Világifjúsági Találkozón a magyar küldöttség táncművész tagjaként.
1954-ben államvizsgázott – néprajz szakon – az ELTE Bölcsészkarán. Szakdolgozatának témája: „Két fejér megyei község, Jenő (zsellérközség) és Gyúró (gazdaközség) táncéletének összehasonlítása” volt. 1951 és 1957 között a Magyar Állami Népi Együttes táncosa, közben pedig a Népművészeti Intézet külső munkatársa volt.
A Népművelési Intézet Táncosztálya hívására 1960-ban újra az átnevezett, átszervezett intézmény munkatársa lett egészen nyugdíjba vonulásáig. Feladata rendkívül sokrétű volt: néptáncoktatók képzésének megszervezése (pl.: nemzetiségi: 5 nyelvű, 3 éves), illetve az oktatásban való részvétel, gyermek (már az úttörő mozgalomban is) és nemzetiségi néptáncmozgalom szervezése, az ehhez kapcsolódó fesztiválok koordinálása, zsűrizés, együttesek patronálása, szakmai és módszertani kiadványok írása és szerkesztése. Nevét szaktáborok, gyermektánc fesztiválok teszik emlékezetessé.
„A népművészet olyan dolog, hogy vagy megérinti az embert, vagy nem. Minél korábban ismerkedik meg vele az ember annál biztosabb, hogy egész létére kihat, kardinális lesz az életében, főleg, ha olyan meghatározó személyiségű, karizmatikus emberekkel találkozik, mint Muharay Elemér, Balla Péter, Szabó Iván, Rábai Miklós, Martin György, és Pesovár Ferenc – a teljesség igénye nélkül.” – mondta visszaemlékezéseiben Keszler Mária 2014-ben
Gyermekekért díjat kapott több elismerés mellett a Magyar Úttörők Szövetségétől 1986-ban, Kiss Áron díjat a Magyar Játék Társaságtól. 2003)