1933-ban született Rákoshegyen. A váci piarista gimnáziumban tanult, itt érettségizett 1951-ben.
A piarista gimnáziumban tagja volt az iskola színjátszó csoportjának. 1949-ben a váci és a veszprémi piaristák sport- és kulturális találkozóján ismerte meg Veszprémet, amely hely élete színtere lett.
Előbb az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen irodalmat tanult (1963), majd 1971-1974 között a Színház és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakos hallgatója volt.
Az ’50-es években Budapesten dolgozott. Előbb ideiglenes, majd 1955-ben végleges előadóművészi működési engedélyt kapott, B kategóriás rendezői vizsgát tett. Hangversenyrendező volt Pesten és Pécsett. Ekkor került közvetlen kapcsolatba a színházakkal, elsősorban az Operaházzal, a Nemzeti Színházzal és a pécsi színházzal, együtt dolgozhatott a kor legkiválóbb művészeivel, énekeseivel, zenei együtteseivel. 1955-ben a központi akarat megszüntette a vidéki műsorirodákat. 1961-ben került vissza Veszprémbe, ahol az akkor alakuló Népművelődési Tanácsadó munkatársa lett. Foglalkozott irodalommal, színházzal, képzőművészettel, – művészeti referensként működött. Akkor a városnak még nem volt állandó társulata, a színház vendégelőadásokat fogadott be. Szerepet kapott az önálló társulat kialakításában. 1970-től közvetlenül a színházban dolgozott. Az alapításkor a létrehozók megfogalmazták a színház profilját, célkitűzéseit: legyen egytagozatú prózai színház, középpontban magyar drámákkal, teremtsen városi jellegű színházkultúrát, formálja a közízlést, alakítsa ki a fiatalok színházba járási szokásait, igényeit. Már az első évtizedben otthonra talált a veszprémi színházban Németh László, Illyés Gyula, Gyárfás Miklós, majd Szakonyi Károly, Tabi László, Karinthy Ferenc, Csurka István, Gyurkovics Tibor. Hegyeshalmi László egy ideig dramaturgként és menedzserként dolgozott a színházban, majd 1981-ben művészeti igazgató, 1981-1991 között az intézmény igazgatója, a Színház örökös tagja.
Önálló előadóestjei (Én, József Attila, itt vagyok, Bartók est) révén mindenütt jelen volt Veszprém megye közművelődési intézményeiben. 53 évig volt meghatározó, elismert személyisége Veszprém kulturális életének.
1991-ben nyugdíjba vonult. Újult erővel és tervekkel 1992-ben alapította meg művészbarátaival az „Ízlés Tsinosításáért Alapítványt” és a veszprémi Mestermű magán Galériát. A város képzőművészeti életében pezsdítőleg hatott az új szemléletű, a művészeket, műveket centrális erőtérbe helyező kurátori, galéria tulajdonosi tevékenysége.
2013-ban hunyt el, Zebegényben helyezték örök nyugalomra.
Díjai, kitüntetései: Magyar Arany Érdemkereszt (polgári tagozat) 2013, Veszprém Város díazpolgára 2002, a Veszprémi Petőfi Színház örökös tagja 2001, Pro Comitatu-díj (1998) Gizella-díj (1993) Veszprém Megye Művészeti Díja (1986, 1991) Vajda Péter Művelődési-díj (1976) a Lengyel Köztársaság Érdemkeresztje (1985)