Mint a mesében: Volt egyszer egy Szombathelyi Tanítóképző Intézet és jogutódja, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola. Olyan műhely, melynek falai között országosan egyedülálló közművelődési szakemberképzés zajlott. Az itt végzett hallgatók szabad szellemben nevelkedtek és mások szolgálatára áldozták életüket. A haladó hagyományokat őrző, minden új iránt fogékony, a települések arculatát formáló, együttműködést kereső, de a vélt jóért, az egyetemes értékekért küzdeni képes értelmiségiekké váltak.
Tagadhatatlan, hogy e képzés lelke Benke Éva főiskolai docens Radnóti-díjas tanárnő volt.
Kimagasló műveltséggel tanította az anyanyelvi ismereteket, a beszédtechnikát, drámaesztétikát, drámapedagógiát.
Személyiségén szűrte át az ismereteket, melyeket varázslatos hevülettel adott tovább. Életvidám, magával ragadó egyéniség, aki a tartalom mellett a formára is mindig ügyel, a viselkedéskultúra fontosságára inti környezetét.
Olyan mester, aki a legkiválóbb hallgatókat maga köré gyűjtve életre szóló barátságokat köt, figyelemmel kíséri pályafutásukat, megszívlelendő tanácsokkal látja el őket. Sorsukhoz egész létével van köze.
Tanítványait is bevonva többek között a színházi előadások befogadását szolgáló módszereket kutatta. Erről tett tanúbizonyságot az Illeszd…a szót a cselekvényhez című tanulmánykötete (2006).
Az általa vezetett, kétszeres kiváló együttes Márkus Emília Színpaddal bejárta az országot, fesztiváldíjak sokaságágát nyerte el.
Késő estékbe nyúló próbákon készítette fel a hallgatókat az intézmény eseményszámba menő ünnepségeire. Irodalmi összeállításait folyamatosan publikálta, pályázatokat nyert velük.
A mai napig rendszeres előadója a régió jeles alkalmainak, irodalmi estjeinek. Barátságukat élvezve többek között olyan szerzők műveit tolmácsolta, mint Baranyi Ferenc, Csoóri Sándor, Garay Gábor, Gazdag Erzsi, Károlyi Amy, Nagy László, Rab Zsuzsa, Weöres Sándor.
Egyéni órákon, szavalóversenyek, színjátszó fesztiválok zsűrijében segíti a tehetségek kibontakozását. Egyszemélyes intézmény.
Munkája elismeréséül Szombathely Megyei Jogú Várostól 2004-ben életmű díjat kapott. A város arculatának nélkülözhetetlen alakja, a kulturális események rendszeres látogatója. Közéleti személyiség, aki nem hagyja szó nélkül, ha valahol igazságtalanságot vagy színvonal nélküliséget tapasztal.
Egyes mondatai szállóigévé váltak, így a következő aforizma: „A jog nem az amit adnak, hanem amit nem vehetnek el.”
Reméli, hogy cáfolhatók Somlyó Zoltán elgondolkodtató szavai, mégis gyakran idézi őket: „Csak az miénk, mi messze van,/ s mi messze van, az veszve van.” Talán lesz még valaha olyan színvonalú népművelő képzés, mint egykoron Szombathelyen volt.
Benke Éva főiskolai docens tehetsége szerint lehetett volna színész, előadóművész, rendező, költő, esztéta, színikritikus. Egyik sem lett, mert mindegyik volt egyszerre.
Népművelőként, népművelők tanáraként felépítette és a mai napig hűen képviseli a sajátos, utánozhatatlan Benkeéva jelenséget.
(Fotó: Popovics Gizella készítette)