Vitányi Iván (1925 – 2021)

A Népművelési Intézet egykori igazgatója, szociológus, esztéta, politikus.

A Debrecenben született Vitányi Iván 1943-ban a Sárospataki Református Kollégiumban érettségizett. Egyszerre iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetemen a történelem szakra és a Színiakadémiára. Gimnazistaként Bartók zenéjének hatására népzenét tanult, maga is gyűjtött. Bekerült a bartóki elveket a színjátszásban megvalósító Muharay Együttesbe. 1944-ben bekapcsolódott a Magyar Diákok Szabadságfrontja ellenállási szervezet tevékenységébe, tagja lett a Görgey-zászlóaljnak. 1944-ben a Gestapo fogságába került, ahonnan 1945. januárjában szabadult. 1945-1947 között a Magyar Népi Ének-, Tánc- és Játékegyüttes titkára lett. 1946 őszén a Magyar Színjátszók Egyesületének a titkárává választották, majd az újonnan alakult Tánc- és Kórusművészeti Kollégium titkára lett. Majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-filozófia szakán tanult, Lukács György tanítványa lett. A Lukácsot ért támadás után, tanulmányait félbeszakítva, 1950-től 1957-ig a Népművelési Minisztériumban a zenei főosztály munkatársa volt. 1956-ban tagja volt a minisztérium forradalmi bizottságának, valamint a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának. 1957-ben mint „ellenforradalmárt” eltávolították, jó másfél évig nem volt állása. Ezért 1957-ben megtanulta az esztergályos szakmát. 1958-ban a Muzsika című lap munkatársa lett, majd 1964-tõl 1972-ig a Valóság című folyóirat szerkesztőségének a tagja, és rovatvezetője volt. 1972-ben kinevezték a Népművelési Intézet igazgatójává. Ezzel egy időben kezdett el tanítani az ELTE szociológiai tanszékén. 1971-ben a pszichológiai tudományok kandidátusa, majd 1980-ban a szociológiai tudományok doktora tudományos fokozatot szerzett. 1980-1986 között az Országos Közművelődési Központ Művelődéskutató Intézetének az igazgatója volt. 1986-ban az Országos Közművelődési Központ főigazgatójává nevezték ki. 1992-ben a Művelődéskutató Intézet az MTA Szociológiai Intézetének a része lett, ahol tudományos igazgatóhelyettessé nevezték ki. Vitányi Iván a honi tudományos, kulturális élet sokoldalú munkása volt. Muharay Elemér egykori növendékeként elkötelezett védelmezője volt a népi kultúrkincsnek. A hatvanas évek közepétől rokonszenvvel fordult az életformaváltás és új zenei ízlés jegyében fogant beatkultúra felé. Foglalkozott esztétikával, pszichológiával, zeneelmélettel, írt filozófiáról, ismertek filmelemzései, társszerzője történészi szakmunkáknak. Vitairataival, cikkeivel jelentős művelődéspolitikai tevékenységet fejtett ki; publikációinak száma a félezret is jóval meghaladja. Vitányi a népművelés kiteljesedésének, közművelődéssé fejlődésének és egyben mai szóhasználattal a rendszerváltás előkészítésének immár történelmi időszakában volt a közművelődés országos intézetének a vezetője. Azon munkálkodott, hogy „egyazon szellemben újulhasson meg a magaskultúra és az egész társadalom közös kreatív kultúrája, küzdelmes, de szerves egységbe foglalva a hagyomány megtartó erejét és a legmodernebb fejlődés kihívásait”.