Magyar-történelem szakos diplomája megszerzése után dunántúli faluban kezdi pályáját 1957 őszén, a helyi ifjúsággal színjátszó tevékenységgel múlatva az időt. Szociográfiai hitelességű novellákkal jelentkezik az irodalomban. Majd a fővárosban dramaturgként végez a Színművészeti Főiskolán – darabjai emlékezetes vizsgaelőadások voltak. Az utazó színház, a Déryné dramaturgja lesz, majd a közművelődési újságírói pályára lép. A História, a Háttér című lapokban végzett munkák után a Népművelés munkatársa lesz, megalapítja a minisztériumi szakfolyóirat SZÍN-KÉP nevű, az amatőr művészeti mozgalomról tudósító mellékletét. Tudósításai, kritikái mellett a 80-as évek (elsősorban gyermek- és ifjúsági) közművelődésének meghatározó fotográfusa lesz. Időközben rendre zsűrizést vállal a műkedvelő színjátszók fesztiváljain, járja az országot, részt vesz pedagógiai innovációkat megvalósító gyerektáborokban, így a csillebérci Kazinczy-táborban, az ógörög táborban stb. Alapító szerkesztője lesz a Magyar Népfőiskolai Társaság folyóiratának, az MNT-nek. Sajtófotóiból 70. születésnapján 2005-ben a Marczibányi téri Művelődési Központban nyílt kiállítás. Arcok, kezek, pillanatok címet viselt a nagyszabású tárlat. Tudósításai Közösség – művelődés – közösségi művelődés című vaskos kötetben jelent meg. Önéletírása a Fiúk és apák című könyvben.
85. születésnapja alkalmából jelenlegi lakóhelyén , a főváros III. kerületében, az Óbudai Művelődési Központban e kiállítás anyagát felelevenítve nyílt kiállítás.