A tehetséges ludasi parasztfiúból az egri Pedagógiai Főiskolán lett matematika-fizika tanár. Sarudi állomáshelyén ismerkedett meg a közművelődés és az oktatás integrációján fáradozó régiós (Füzesabonyi járás szakmai vezetői ) és országos szakemberekkel (Vészi Jánossal, Vaikó Évával, Jeney Lajossal, Csoma Gyulával és másokkal).
Az 1975 júniusában tantestületi határozattal létrehozott integrált szervezetet építészeti fejlesztés is követte. A szomszédos telkeken épült régi iskolaépületet és az 1973-ban (Petőfi év) létrehozott klubkönyvtárat összeépítették egy „nyaktaggal”, s így a terek célszerű, nyitott felhasználására nyílt lehetőség. Az általa irányított nevelőtestület az ÁMK-mozgalom élvonalába juttatta az akkor nagyon szegény, és egyre növekvő cigány lakossággal rendelkező település komplex intézményét. Végh Mihály minden felkínált innovációra vállalkozott lelkesített és folyamatosan képzett munkatársai nevében (nyitott ház, elő-tér program, angol nyelvoktatatás, „óvodaiskola” stb.).
Oroszlánrészt vállalt a kialakuló, öntevékeny ÁMK-mozgalom szerveződésében, a vezetők, munkatársak kapcsolatrendszerének hálózatosodásában, mely eleinte a Magyar Népművelők Egyesülete szakosztályaként működött, később önállósodott Általános Művelődési Központok Országos Egyesülete néven. Részese volt annak a szakmai érdekvédelmi küzdelemnek, mely még a rendszerváltás előtt magasrendű jogszabályban legitimálta a „többcélú intézményt”.
Nem érhette meg Sarudnak a Tisza-tó mentjén kivirágzó „Élményfaluvá” válását, de nem kellett megélnie az ÁMK-intézménytípus politikai indíttatású szétzilálását, ellehetetlenítését sem.