Éveken át vezette Nemesnádudvar iskoláját, képviselte a magyarországi németség kultúráját különböző művelődési mozgalmakban.
1950-51 telén két lelkes tanító (így szólnak az emlékezések) Kishegyi Simon és Pollák Richárd – idős asszonyokat kértek meg, hogy a diákoknak német nemzetiségi táncokat és dalokat tanítsanak. Kishegyi Simon helyi gyűjtéseivel és Pollák Richárd zenei kíséretével egy a tanítványokból létrehozott csoporttal 1951-ben már színpadra vitték a település még 18. század eleji betelepítésétől őrzött táncos hagyományait és dalkincsét. 1954-től a nemesnádudvari táncosok és dalosok országos bemutatókon és fesztiválokon szerepelhettek. A szakma arany oklevelekkel ismerte el munkájukat. 1955 októberében megalakulhatott a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetsége, melynek Kishegyi Simon is alapítója volt, az Ifjúsági és Kulturális Bizottságnak elnöke.
Kishegyi Simon honismereti és helytörténeti tevékenysége 1964-ben kibontakozott ki, amikor a Bajai Járás Hazafias Népfront Bizottságának titkára lett. Akkor szinte a járás minden falujában sikerült honismereti szakkört szerveznie. Szorgalmazta a helyi történések rögzítését, a történelmi dokumentumok feltárását, a helytörténeti monográfiák írását.
A Népművelési Intézettel közösen készítették elő és szervezzék meg Baján az első Dunamenti Nemzetközi Folklórfesztivált 1971-ben.
Később, mint nyugdíjas pedagógus a civil szervezetekhez kötődött. Tagja volt a Móra Ferenc Közművelődési Egyesületnek, a Kiskun Múzeum Baráti Körének és a Pedagógus Nyugdíjas Klubnak.
Előadásokat, megemlékezéseket tartott, ahol lenyűgözte a hallgatóságot történelmi tájékozottságával, kiváló ismereteivel. Ötleteivel, tanácsaival, jó pedagógiai érzékenységével mindig gazdagította e szervezetek munkáját.
A Pedagógus Nyugdíjas Klub vezetőségi tagjaként formálta szemléletünket, segítette rendezvények sikerességét. Fontos volt számára a magyarok és a nemzetiségek sorsának alakítása, ápolása. Bemutatta a Bács-Kiskun megyében élő, hagyományaikat ápoló települések, nemzetiségek értékeit, ahová felejthetetlen kirándulásokat szervezett (Baja, Kalocsa, Nemesnádudvar, Hajós, stb.).
Szűkebb és tágabb környezetében sokat tett és dolgozott a magyarság és a nemzetiségek jó kapcsolata érdekében. Nyugdíjas korában is tartalmas és aktív életet élt. Munkássága, emberi kapcsolatai példaértékűek – írták nekrológjában.