Kovács Kati (Szél Katalin) Farmoson született, de gyermekévei nagy részében már Budapesten élt. Érettségi után könyvelőnek tanult. Első munkahelye a KÖZÉRT vállalat volt. Később a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségénél lett ügyintéző.
Ezt követően került a Fővárosi Művelődési Intézmények Műszaki Igazgatóságára. Elhivatottságának és tehetségének köszönhetően 1987-ben lehetőséget kapott arra, hogy pénzügyi osztályvezető majd gazdasági igazgató legyen a Petőfi Csarnokban. amely akkoriban Budapest legnagyobb ifjúsági szabadidőközpontja volt, egyedülálló közművelődési koncepcióval és innovatív programkínálattal. Későbbiekben is a magyar kulturális élet meghatározó és előremutató intézményeinél dolgozott, mint gazdasági igazgató az ország legkiválóbb kulturális szakembereivel együttműködve. 1991-től az Almássy Téri Szabadidőközpont, majd 1996-tól a Magyar Művelődési Intézet, majd 2011-től nyugdíjazásáig a Trafó Kortárs Művészetek Házának gazdasági ügyeit irányította.
Nyugdíjazása után is folytatta a munkát több civil szervezetben. Hozzáértő, a jogszabályok tengerében tökéletesen eligazodó, igen színvonalasan dolgozó pénzügyi szakemberként irányította a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének, a Magyar Népművelők Egyesületének, a Budapesti Népművelők Egyesületének és a Magyar Kollégium Egyesületnek a gazdasági ügyeit. Alapítója volt a Lehel László-díjnak is.
Olyan gazdasági szakember volt, aki értette és érezte a közművelődési szakma mindennapjait és kihívásait, alkotótárs tudott lenni minden szakmai innovációban. Sokan nem is tudták, hogy nem közművelődési szakember.
Nyitott, önzetlen, szókimondó, őszinte közösségi ember volt, akire bármikor lehetett számítani. Munkájában pontos és precíz volt, példaértékű munkásságát bizonyítja a Wlassics Gyula-díj is, melyet 2012-ben vehetett át.
Kovács Kati a magyar közművelődés egyik jelentős korszakának volt egyik fontos szereplője, melynek eredményei az ő eredményei is.