Hollós Róbertné (Hollós Gizi) 1926-ban született Kassán, itt gyerekeskedett. Eszmélése Márai Sándor közvetlen közelében ment végbe, édesanyja a jeles író titkára volt. Miskolcon a Református Tóth Pál NőnevelőIntézet Leánygimnáziumában érettségizett, mert szülővárosában a magyar nyelvű tanulás nehézségekbe ütközött. 1947-ben a „lakosságcserével” települ át családjával Budapestre. Édesanyját baloldali elkötelezettsége a Magyar Nők Demokratikus Szövetségébe vezeti. A fiatal textiltechnikus-tanuló itt ismerkedik meg az amatőr bábjátékkal. A Bábjátékos Egyesület és a Paulay Ede utcai Mesebarlang jóvoltából tanul bábjátékot. 1952-ben a Népművelési Minisztérium munkatársa lesz, majd az (amatőr művészeti szövetségek államosításából, összevonásából) alakuló Népművelési/Népművészeti Intézetben vállal állást. A bábjátékos mozgalom koordinációja lesz hosszú évekre a feladata. Az egykori népi kollégistával, Hollós Róberttel, a Gyermekszínház akkori dramaturgjával köt házasságot. Két fiút nevelnek fel.
Az ELTE-n tanult pszichológiát. Az élet összesodorta Polcz Alaine-nal, aki a Központi Gyermekideggondozó Intézetben próbálkozott először Magyarországon játékterápiával. Weöres Sándortól Illyés Gyuláig, festőkig belekerült egy körbe, akiknek egy részét érdekelte a bábjáték, a bábszínház, a báb mint absztrakció, a báb mint önkifejezés, mint művészeti eszköz, mint tervezés…
Amikor a 70-es évek felé a népművészet is kezdett feltámadni, új irányt venni, modern közösségi foglalatossággá válni, ott volt az első újjáélesztők között. Elindult a drámapedagógia is. A néptáncosok kezdték a táncházakat. Elindult a szabadabb mozgás: aki akart, az beállhatott. Ezek az ágazatok a maguk kis csoportjaival, ki-ki a maga elméleteivel – megindultak minden irányból: ez lett a szabad játék, a Hollós Róbertné megfogalmazta játszóházi mozgalom elméleti alapja.
Ugyan egy évre otthagyta a népművelést, s az egészségügyi felvilágosítást szolgálta.
Majd visszatért az Intézetbe, s a gyarapodó „gyermek-művelődés” referense lett. Több fontos bábjátékos és játékos módszertani kötet szerzője, szerkesztője
Hosszú, tevékeny életét Óbudán Idősek Otthonában fejezte be – aktívan családtörténet szerkesztése közben 2017.ben.