Budapesten, a Székesfővárosi Mezőgazdasági Középiskolában szerzett mezőgazdász képesítést 1943-ban. Ettől fogva 1949-ig az Országos Földhitel Intézet mezőgazdasági osztályának munkatársa. Közben 1944-től behívták katonának. 1945. március 30. és 1948. szeptember 15. között a Szovjetunióban hadifogoly volt. 1948-tól az Országos Földhitel Intézet mezőgazdasági osztályának munkatársa, Budapesten. 1949-ben segédagronómus, majd agronómus a Küngösi Állami Gazdaságban.
1959 és 1985 között igazgató a berhidai Rózsa Ferenc Művelődési Házban. Az 1959. október 1-től épülő, majd az 1960. augusztus 20-án felavatott Rózsa Ferenc Művelődési Ház első igazgatója volt, képesítés nélkül. 1962-ben a Budapesti SZOT népművelői iskola 5 hónapos tanfolyamát végezte el. 26 évig volt a berhidai intézmény vezetője. Mindeközben a Déryné színház előadásainak lelkes szervezője volt. Számos tanfolyam, előadás, ill. egyéb művészi és szórakoztató műsor létrehozójaként emlékeznek rá Berhidán. Az úgynevezett „egyszemélyes” intézményben dolgozó népművelő igazi archetípusa volt, aki szerényen, évtizedeket dolgozott egy településen, melyről mindent tudott.
Rendszeres és aktív résztvevője volt a Veszprém megyei főhivatású népművelők bentlakásos évi továbbképzésének, ahol jókedvű derültségek közepette mesélte hadifogoly „élményeit”!
Az 1985. augusztus 15-én, kipattant földrengés megrázta Berhidát és nagyon jelentős épületkárokat okozott. Prisztács László családi háza is hatalmas repedésekkel „ékeskedett.” A Magyar Népművelők Egyesülete Veszprém megyei Szervezete kezdeményezésére a szakma országos gyűjtést indított, hogy segítsünk a bajba jutott kollégánkon. 1986-ban, a Fővárosi Művelődési Házban tartott közgyűlésen adtuk át a műsoros előadások bevételéből, egyéni adományokból összegyűlt, mintegy 600 ezer forintot, háza felújítására. Prisztács László könnyek között, meghatott szavakkal mondott köszönetet a szakmatársak szolidaritásáért.