Tanulmányait szülővárosában, Székesfehérváron végezte. 1941-től vasúti főtisztként a MÁV-nál dolgozott. 1950-ben koholt vádak alapján, koncepciós perben elítélték, a márianosztrai börtönből csak 1956-ban szabadult. Ezt követően az Inotai Erőműben volt ügyintéző. 1970 és 1981 között az inotai Béke Művelődési Ház igazgatója. Tevékenysége révén lettek színházlátogatók az inotai polgárok.
Elkötelezett volt a természettudományok iránt, a Béke Művelődési Ház több alkalommal adott helyszínt a műszaki és természettudományi szakkörök Veszprém megyei kiállításának. Intézményét a gyár megszűnésével együtt bezárták, majd ma a veszprémi Várszínház Retro játék helyszíneként működik.
Elkötelezett lokálpatrióta, a Várpalotai Városszépítő és Védő Egyesület vezetőségének tagja volt. A rendszerváltás után munkásságáért több kitüntetést kapott, 1993-ban Várpalota díszpolgárává választották.