Tanulmányait a Szombathelyi Tanítóképző Intézet népművelő-könyvtáros szakán végezte, 1966- 1969 között.
Első munkahelye a Veszprém Megyei Népművelési Tanácsadó volt. Rövid másfél éves gyakorlat munka után két év sorkatonaság következett életében.
A Veszprém Megyei Tanács Művelődési Osztályán lett művelődési szakelőadó, ahol Veszprém megye közművelődésének fejlesztésén dolgozott, 1976-ig.
Később a veszprémi Napló című napilap újságírója lett, elvégezve az újságíró iskolát.
Szakmai életútja a Népművelési Intézetben folytatódott, ahol előbb a felnőttoktatási osztály vezetője, majd az Intézet igazgatóhelyettese lett. Már ekkor a felnőttoktatás került szakmai érdeklődése centrumába. Szoros kapcsolatot alakított ki a Német Népfőiskolai Társasággal, a megalakított Magyar Népfőiskolai Társaság titkára, majd főtitkára.
Szociológusként diplomázott az ELTE Bölcsészettudományi karán.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető docense, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézetének óraadó tanára. Életműve a népfőiskolai mozgalomhoz, az iskolán kívüli felnőttképzéshez, az aktív állampolgárság és a demokratikus részvétel kérdéskörének kutatásához és hazai gyakorlatának megalapozásához kötődik.
Dr. Sz. Tóth János remek tollú író és újságíró, v.mint szerkesztő volt, ezt tükrözi a népfőiskolai folyóirat számos évfolyamának gazdag tárháza, a sok-sok magyar és idegen nyelvű publikáció, elemzés. A cselekvés embere volt, szerette, amikor valami jó, igazi gondolat valósággá vált. Véleményét sohasem rejtette véka alá, ezért sem tartozott s kötődött semmilyen irányzathoz, csoporthoz, vagy épp áramlathoz.
Sz. Tóth János a Felnőttoktatás Nemzetközi Tanácsának alelnöke (Toronto 2000-2002), az Európai Felnőttoktatási Társaság elnöke (2002-2008) is volt, de évekig az EU Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatóság, továbbá a Tempus Közalapítvány felnőttképzési szakértője volt, munkásságát az International Hall of Fame első magyarországi kitüntettjeként is elismerték.
A Magyar Népfőiskolai Társaság elnöke, az MTA Pedagógiai és Tudományos Bizottság Andragógiai Albizottságának tagjaként is dolgozott. A Magyar Népfőiskolai Társaság a hazai népfőiskolai mozgalom motorjává vált, s nemzetközi együttműködések közreműködőjeként elismert partner lett a világban.
Bevezette a „Beszélgetés a diófa alatt” nyárvégi közéleti programsorozatát, hogy minél szélesebb együtt-gondolkodási fórumot teremtsen közös jövőnk érdekében. Nagyszülői házát és a teljes ingatlant hagyatékként a Mindszentkálláért Alapítványra hagyományozta és az alapítvány kezelői a nagyszülői házból családtörténeti emlékházat alakítottak ki, valamint az adományozó emlékének ápolásával együtt népfőiskolai, közösségi programokat valósítanak meg.