Balassagyarmaton, a Balassi Bálint Gimnáziumban érettségizett, majd a szakma kiváló tanulójaként végzett dekoratőr-kirakatrendező szakon Budapesten. Az Egri Tanárképző Főiskolán rajztanári, majd népművelői végzettséget szerzett.
Dolgozott reklámgrafikusként Salgótarjánban, majd szakirányú felsőfokú végzettségének megszerzése után, 1965-től a Nógrád Megyei Népművelődési Tanácsadóban kezdte közművelődési szakmai pályafutását. 1969-től 1976-ig a József Attila Megyei Művelődési Központ igazgatója volt Salgótarjánban. Nevéhez fűződik a város kulturális szolgáltatási, közösségi tevékenységi köreinek (színházi, zenei programok, kiállítások, szakkörök, klubok és alkotó közösségek) máig ható érvényességű megteremtése. Szintén az ö munkája a megyei hálózati- és módszertani munka rendszerének kialakítása és működtetése. Ezt követően – két évig – a Zánkai Úttörőváros főigazgató-helyettese volt, ahol a komplex ifjúsági művelődési szolgáltatások rendszerét teremtette meg. Ezt követően Pest Megyei Tanács Művelődési Osztályának főmunkatársa volt 1983-ig, ahonnan a Művelődési Minisztériumba hívták a művelődési intézmények ágazati felügyelete vezetőjének. Itt osztályvezetői, majd főosztályvezető-helyettesi rangban dolgozott több mint 20 éven át, nyugdíjazásáig.
Aktív közreműködésével megalkotott kulturális szaktörvény (1997. évi CXL. tv.) 1998-as hatályba lépését követően megszervezte a közművelődési feladatellátás országos szakfelügyeletét és ellátta a vezető szakfelügyelői feladatokat. Közművelődési szakértő, oktató és vizsgaelnöki feladatokat vállalt, azaz, „nem ment nyugdíjba”, mert a szakmának mindig nagy szüksége volt kiemelkedő minőségű és eredményességű munkájára.
Gazdag életútja során tervező grafikusi és művészetpedagógiai munkája is jelentős volt. Vezette a Budafoki Mészáros László Képzőművészeti Kört, elnöke volt a Zebegényi Szőnyi István Baráti Körnek, és haláláig vezette a Dabasi Kistérségi Műkedvelő Képzőművészeti Kört. Ezek mellett kiállításokon szerepelt plakátjaival, grafikáival, szerkesztette és kiadta az Országos Rajzbiennálé, Országos Akvarell Biennálé, Országos Zománcművészeti Biennálé, Miskolci Téli Tárlat, Salgótarjáni Tavaszi Tárlat katalógusait, könyveit. Egyéni kiállításai voltak Salgótarjánban, Székesfehérváron, Szombathelyen, Dabason.
A Bessenyei György-díj mellett megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést, az Országos Béketanács Kitüntető Jelvényét, a Dabas Kultúrájáért Karacsné Takács Éva díjat, az Országos Zománcművészeti Biennálé NIVO díját és a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét.
Tagja volt a Művészeti Alapnak, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. A Pest Megyei Népművelők Egyesülete 1-es számú örökös tagja. A Nemzeti Kulturális Alap Közművelődési Szakmai Kollégiumának kurátoraként a dabasi Galéria Alapítvány kuratóriumi elnökeként is maradandót alkotott. Jutalomjátékának tartotta a dabasi Kossuth Ház Galériában 20 éven át rendezett kiállításokat. A ház felújított melléképületét emlékét őrizve nevezték el Kerekes László Alkotóháznak.