Az ELTE-n szerzett magyar-angol szakos középiskolai tanári oklevelet. 1952-től a Népművelési Minisztériumban dolgozott, ennek Népművelési Főosztályán. A „történelmi igazságtétel” elkötelezettje, a korábban a művelődés lehetőségeitől megfosztott fontos társadalmi csoportok és a „magas” kultúra kapcsolatának megteremtésén fáradozott minden poszton. 1957-től a Corvin téri háttérintézet, a Népművelési Intézet szervezetében működő Művelődéskutató Intézet vezető munkatársa, Vitányi Iván munkatársa volt itt. 1994-től a Magyar Népfőiskolai Társaság elnökségének is tagja lesz. Egyik kezdeményezője nyugat-európai minták nyomán a „Felnőtt tanulók Hete” rendezvénysorozatnak, Hosszú éveken át kulcsszerepet töltött be a Magyar Pedagógiai Társaság Felnőttnevelési Szakosztályában, Egy ideig elnöke is volt a szerveztenek. A nyugati tájékozódás mellett a távol-keleti is jellemezte. Fontosak Japánról írt tanulmányai.
1995-ben Magyar Köztársasági Érdemérem kiskeresztje kitüntetést kapott. Főszerkesztője a Felnőttképzési Lexikonnak, mely klasszikusan civil-szakmai kezdeményezésként valósult meg. A Magyar Pedagógiai Társaság 80. születésnapjára CD-n adta közre gazdag munkásságának fontos írásait. 2010-ben a Kultúra és Közösség című folyóirat különszámot adott ki összegyűjtött tanulmányaiból.