Debreczeni Tibor (1928 – )

A beregi születésű tanító-gyerek Debrecenben eszmélkedett, Karácsony Sándor növendékeként, népi kollégistaként talált rá pedagógus-énjére, melynek középpontjában mindig is a „mellérendelés” és a társadalmi elkötelezettség állt. Fiatal tanárként rajongó diákjai élén volt részese az alföldi városban az ’56-os forradalom eseményeinek. Ennek „jutalma” az egyetemről való száműzetés volt. A középiskolai életben irodalomtanárként döbbent rá arra, hogy a diktatúra viszonyai közepette katedráról nem hirdethető-közvetíthető az igazság, ám az amatőr diákszínjáték, az ifjúsági irodalmi színpad műfaja és keretei lehetőséget adnak a valóság hiteles felmutatására. Híressé vált diákszínpada sikerei nyomán kap meghívást a fővárosi Népművelési Intézetbe, s az amatőr színjátszó mozgalom mentora lesz. Sikereit és hányattatásait az „Egy amatőr emlékezései” című vallomásos dokumentumkönyvben írta meg. Miközben hatásos előadóművészként maga is színpadra lép szerkesztett műsoraival, monodrámáival, újabb célcsoportra talál: a gyermekszínjáték megújítása során lesz vezető szereplője a hazai drámapedagógia kidolgozásának. Kiadványai, rögzített műsorai, nemkülönben személyes, karizmatikus jelenléte dinamizálja a mozgalmat. A demokratizálódási folyamatban – az életben és a szakmában hű, értő társával, Kósa Vilmával megalapítja – s ennek máig örökös tiszteletbeli elnöke – a Magyar Drámapedagógiai Társaságot, majd kísérletet tesz egy komplex művészetpedagógiai egyesület – az Academia Ludi et Artis – működtetésére is. Szervezője a tiszakürti civil közösségi napoknak (tanítványai ácsolta színpad lesz fellépéseinek fontos színhelye), illetve a várnegyedben működő nagyhatású „szalonnak”, a Kuckónak. Időközben a nagykörösi Tanítóképző tanára lesz – a drámapedagógiát és az élményközpontú irodalomtanításról ad elő, működteti a helyi Karácsony Sándor Irodalmi színpadot. Fáradhatatlan lelki erejét igazolja, hogy igényes irodalmi színvonalú önéletrajzi tetralógiát ír és ad ki, korát meghazudtolóan válik a digitális tudás birtokosává, digitális naplója nem csupán az öregkor tükörképének rajzolatainak tanúja, de fontos innovációs javaslatok gyűjtőtégelye is.