: A biharnagybajomi születésű tehetséges fiú útja a Budapesti Műszaki Egyetemig vezetett. Itt szerzett építészmérnöki diplomát. A Budapesti Várostervező Intézetben, majd a Típustervező Intézetben kapott egyre nagyobb felelősséggel járó tervezői és vezetői feladatokat. Pályájának nagy fordulata a hatvanas évek közepének kissé enyhültebb időszakában egy nyugat-európai tanulmányút eredménye. Itt ismerkedik meg a „többcélú” közösségi intézmények tervezésének, közösségi létesítésének eszméjével, s élére áll a hazai elnevezésében „általános művelődési központok” innovációs mozgalmának. Tájékoztat, terjeszt és vitázik: a helyi településvezetőket győzi meg, hogy a tartalom többgenerációs komplexitása korszerű és hatékony eszme, ráadásul a különböző szakfeladatok befogadására alkalmas épület létesítési és kihasználtságai költségei is alacsonyabbak.
Az ő tervezőmunkája nyomán jött létre ilyen integrált funkciókat ellátó épületegyüttes Kecelen, Mezőhegyesen (az utóbbi településnek főépítészi feladatait is ellátta), tanítványai tervezték a csorvási, kunszentmiklósi épületeket.
Az ÁMK-mozgalom vezető személyiségeként, makacs innovátorként vált ismertté a népművelői szakmában is. Az általa – és tanítványai által – tervezett „többcélú” épületekben új értelmezést nyerhetett a közművelődés is, az életen át tartó tanulás eszméje érvényesülhetett.
Szellemi örökségét a Lechner Tudásközpont őrzi.