Tanulmányai: 1956 – Türr István Gimnázium, Pápa. 1975 – Tanárképző Főiskola, Pécs. 1978 – ELTE Budapest, népművelés kiegészítő szak.
Zentai Gábor élete szorosan összekötődik a vasúttal. Tizennyolc éves korában lépett a vasút kötelékébe, 1956-tól 1974-ig MÁV Szombathelyi Igazgatóság állományában volt forgalmi szolgálattevő.
1974-től, a 2009-es nyugállományba vonulásáig a tapolcai Batsányi Művelődési Központ igazgatója. Igazgatósága indulásakor felmérte, hogy azokat a célokat, – színvonalas városi művelődési központ legyen a VOKE, (ahogy a tapolcai vasutasok hívták az intézményt) – csak erőteljes felújítás után tudja megvalósítani. Nagy energiát fektetett a vasutas szervezetek, a Város vezetése, a Megyei Tanács meggyőzésébe, hogy a felújítás szükségességét elfogadtassa! A felújítás után Tapolca, ez a mediterrán hangulatú Dunántúli vasutas kisváros korszerű művelődési központtal rendelkezett, mely specialitása volt, hogy szakszervezeti fenntartású intézményként látott el városi és járási feladatokat.
Zentai Gábor a városi, térségi feladatellátásban kiváló szakmai kapcsolatot alakított ki a Veszprém Megyei Művelődési Központtal, az Országos Filharmóniával, a veszprémi Petőfi Színházzal. Alapítója volt a Batsányi Táncegyüttesnek, mely a térség, a megye kiváló együttesévé vált.
Számos vasutas és civil közösség működött az intézményben, többek között kisebbségi roma szervezetek munkáját is felkarolta, fejlesztette. Megyei hívás ellenére is hű maradt szeretett kisvárosához, Tapolcához !
Az 1980-as években kezdett művészi fotókat készíteni. A Tapolcai városképi részleteket ábrázoló fotóiból több kiállítást rendezett. Nagy gyűjteménye volt a díszes Miska kancsókból.
A 35 évig tartó vezetése alatt álló intézményi tevékenység dokumentumait, sajtó- kivágatait 22 kötetbe rendezve 2009 – ben adta át a Városi Könyvtár helytörténeti gyűjteményének. Nyugdíjba vonulása után is aktív maradt, gyűjteményeiből (Bibliák, Vasúttörténeti fotók, Tapolcai képek) számos helyen rendezett kiállításokat.
Örök szerelmese volt a tapolcai tájnak, a mediterrán hangulatú Szentgyörgy hegynek, ahol idilli hangulatú kis présháza volt, – találkahelye barátainak, kollégáinak.
1979-től 1985-ig a Magyar Népművelők megyei Egyesületének elnöke, 1978 és 2000 között Tapolcán Városi TIT titkár. 1990–1994-es években a Veszprém Megyei Önkormányzat Kulturális Bizottsága, 1991-től a VOKE országos választmánya, 1998-tól Tapolca Város Művelődési és Sport Bizottsága, 1998-tól TIT megyei elnökség, 2000-től Magyar Kulturális Szövetség választmányi tagja.
Díjak, kitüntetések.: 1959 – Kiváló Dolgozó. 1970, 1978 – Veszprém Megyéért arany. 1979 – Szocialista Kultúráért, 1980 – Kiváló Népművelő. 1983, 1989 – TIT aranykoszorús jelvény, 1998 – Tapolca Közművelődéséért, 1998 – Pro Comitatu.
Művei: 1989 – Tapolca. (Szerkesztő.) Tapolca, 1983 – A Batsányi Művelődési Központ története. Veszprém, 1992 – Tapolcai fotók (Szerkesztő.) Tapolca.