Horváth László (1947-) népművelő, újságíró, helytörténész Halogyon született és járt általános iskolába, Körmenden tett gimnáziumi érettségit. Szombathelyen végzett népművelő-könyvtáros szakon (1970), majd Budapesten az ELTE Bölcsészkarán szerzett közművelődési előadó oklevelet (1974), illetve a Politikai Főiskolán diplomázott politikai szociológiából (1981). Egyetemi oktatói kurzus elvégzése után az ELTE-n művelődéspolitikai szemináriumokat vezetett, kertész és orvosi pályára készülő egyetemistákat készített fel falusi közművelődési gyakorlatra.
Pályakezdőként könyvtáros-népművelő és lapszerkesztő volt a tatabányai Volánnál (1970-71). Szakszervezeti tisztségviselőnek választották a cégnél, majd 1972-87. között megyei és országos szervekben dolgozott kulturális és politikai szakértőként. A Magyar Rádió pártszervezete 1988-ban a titkárának választotta, 1992-ben az Országgyűlési Hivatal főosztályvezetőjeként részt vett törvényhozási viták előkészítésében.
Tíz évig (1992-2002) kiadó és tanácsadó vállalkozását vezette. Érdekvédelmi lapokat szerkesztett, média megjelenéseket készített elő, nagyvállalati munkaügyi konfliktusokat menedzselt. Kezdeményezője és koordinátora volt kormányzati erdősítési közmunkáknak. Irányította a műszaki és tudományos egyesületek sajtószolgálatát, energiatakarékossági programját, szervezte a magyar tudósok 2000. évi világtalálkozóját.
Köztisztviselői státuszban 2002-ben a munkaügyi minisztérium sajtófőnöke, majd a tárca honlapjának főszerkesztője. 2007-ben nyugdíjba vonult, de a következő évben reaktivált és kormányfőtanácsosként fogyasztóvédelmi és tulajdonvédelmi programokat koordinált a Miniszterelnöki Hivatalban. Nyugdíjazása (2010) óta folytatja a felsőfokú tanulmányai idején megkezdett helytörténeti kutatásait, amelynek az eredményeit Halogyi Századok cím alatt adja közre a facebookon.
Kiadóként könyveket adott ki, lapokat alapított. Főszerkesztőként jegyezte az Élelmezési Dolgozó (1991-1994), a Húsos (1992-2017), a Munkaerő Piac (1994-98), valamint a Tér és Trend (1998-2001) című periodikákat. Három könyve jelent meg: A munkásosztály a paradicsomba megy (1976), a Batthyányak ideje Halogyon (2007), illetve Pávatánc és dodzsemharc (2017) címmel. A könyvek mellet több tanulmányt és számos cikket publikált. Európai tanulmányutakon vett részt, többek között Franciaországban a civil szervezetek működéséről, Dániában a népfőiskolákról szerzett tapasztalatokat. Két ízben meghívták az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság brüsszeli üléseire.
A Magyar Népművelők Egyesületének egyik alapítója, volt elnökségi tagja, 1988-91 között elnöke. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének 1991. óta tagja, két évtizedig betöltötte a Szociális párbeszéd szakosztály elnöki tisztét. Érdekvédőként tagja volt a Magyar Munkaügyi Társaságnak. Munkája elismeréseként a Magyar Népművelők Egyesületében Plakett-díjban, a húsipari szakszervezetben Aranygyűrű-díjban részesült, Halogy község díszpolgára. 1974. óta Budapesten él.