Dr. Kriston-Vízi József (1953 – )

Budapesten született. Érettségi után egy évet  az angyalföldi Láng Művelődési Otthonban dolgozott. Egyetemi diplomáját Debrecenben (KLTE) szerezte 1978-ban népművelés-néprajz szakon. Szakmai munkássága elsősorban muzeális közgyűjteményekhez kapcsolódik (Tiszaújváros, Eger, Kecskemét, Budapest, Nyíregyháza, Dombóvár), de emellett számos közösségi-társadalmi megbízatásban tevékenykedett. Így a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatban, a regionális és országos népművészeti mozgalomban, valamint a kulturális örökségvédelem és neveléstörténeti stúdiumok területén. Formálója és stabilizálója volt az 1980-as évek elején Kecskeméten létrehozott Szórakaténusz Játmúzeum és Műhely, mint sajátos közművelődési-közösségi-művészetpedagógiai modellnek. Számos civil szervezet megalapításában és működtetésében vett részt aktív módon az 1980-as évek második felétől. Szerteágazó kutatási és gyűjtés, valamint feldolgozási területen működött, amelynek módszerére elsősorban a változás-vizsgálat volt. Ezt elsősorban a hagyományos és átalakuló paraszti-kisvárosi szórakozás és játékkultúra, ízlésformálódás és perifériák (madárijesztők, feliratos falvédők, haláljelek, etc.) tanulmányozásával és bemutatásával tette,- különböző kutatási programok részeseként. Kisdoktori disszertációját a Palócföld játékkultúrájából készítette és védte meg. A hazai régiók (Észak- és Kelet-Magyarország, Duna-Tisza köze, Dél-Dunántúl) rendszeres kutatása mellett Csallóköz, Partium, Székelyföld és az „odaáti Bácska” vidékein fordult meg többször is. Játék- és társasélet kutatásait és azok összefüggéseit az életmód változások hálójában magyar és angol nyelvű publikációkban, előadásokon osztotta meg itthon és külföldön. Járt Ausztriában, Dániában, Angliában, Lengyelországban, Finnországban, Szerbiában és Hollandiában. 2003-ban a salzburgi székhelyű Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja. Több nagysikerű kiállítás kurátora. Az utóbbi évtizedben elsősorban a felnőttkori tanulás és művelődés témakörében mélyed el. 2019 végén három társával megalapította az önerőből működő Mélymerülés Utcalapot. 2020-tól pedig a Dargay Lajos Művészeti Alapítvány kuratóriumi elnöke. Publikációi száma százon felüli és 10 önálló könyv szerzője. Díjai: Közművelődésért, 1997 (egyéni),  Bács-Kiskun megye Közművelődésért kollektív; Fehér Rózsa-díj 1998 (kollektív); Pro Ludo -díj, 2007; Podmaniczky Díj 2012; Pulszky Ferenc -díj 2017.