Ertl Pálné (1936 – 2014)

A Veszprém megyei népművészeti hagyományok ápolója, a litéri néptáncos közösségek vezetője.

Kuti Mária 1936-ban született Balassagyarmaton. Édesapja Hajmáskéren volt református lelkész, tanítóként végzett édesanyja pedig a háztartás vezetése mellett a gyülekezeti élet alkalmainak szervezésében tevékenykedett mellette. A  szülők empátiával, mélységes odaadással, a szolgálatot komolyan véve végezték családi és közösségi munkájukat, ezért környezetükben egyöntetű tisztelet, megbecsülés és szeretet vette őket körül. Kuti Mária alsó tagozatosként a hajmáskéri Református Elemi Népiskola tanulója volt 1942 és 1946 között. A II. világháború keresztülviharzott az egész országon, így Hajmáskéren is megrendítő, embertelen, keserű emlékeket hagyott maga után.  Mária szülei úgy döntöttek, hogy őt – legidősebb gyermek lévén – Balassagyarmatra küldik az ottani rokonokhoz, hogy nyugodt körülmények között folytathassa a tanulmányait. Nagyapja, dr. Mikó Pál a Balassi Bálint Gimnázium magyar–latin  szakos tanára a kisváros egyik köztiszteletben álló embere volt. Nagyanyja, aki szintén okleveles tanító volt, olyan igényesen nevelte nyolc gyermekét, hogy mindannyian diplomát szereztek.  Balassagyarmaton 1950-ben kitűnő eredménnyel végzett, visszatért Hajmáskérre, majd a veszprémi tanítóképzőbe jelentkezett, ahová azonban osztályidegen származására hivatkozva  nem vették fel. Édesapja magántanulónak íratta be a Pápai Református Kollégium Gimnáziumába. Becsülettel el is végezte az első évet, levizsgázott, de korábbi vágyait nem adta fel. Különbözeti vizsgát tehetett a veszprémi tanítóképzőben, s így bekerülhetett az ottani második osztályba. 1954-ben kitűnő eredménnyel érettségizett a veszprémi tanítóképzőben. Dédelgetett vágyának megfelelően olyan helyen akart állást vállalni, ahol még élnek a népszokások.  Rimócot választotta,.Két tanévet töltött itt. Ezekre az évekre örömmel tekintett vissza, hiszen beteljesíthette azt, amire vágyott..  Csodálatos mesevilágnak tűnő, megtestesült valóság volt az, amit ott megtapasztalt. A népviseletben járó falusiak, a meleg időben mezítlábas kisiskolások, a sokféle népszokás szépsége, érdekessége, az élet földhöz kötő, rögös nehézségei, s az emberek derűs világa gazdag élményeket nyújtott számára. Énekkart működtetett, községi könyvtárt vezetett, bábszínházat hozott létre. 1959-ben Litérre kérte magát, Meggyőződése volt, hogy a  magyarság  kultúrkincséhez tartoznak a népi játékok és táncok, amiket kivétel nélkül minden gyermekkel meg kellene ismertetni. Vallotta Kodály gondolatát: „a nevelő nem lehet el e játékok beható ismerete nélkül.  Megannyi elismerése közül az Életfa díj és a Magyar Örökség díj fejezte ki   munkássága jelentőségét. Életpályája kiemelkedő pillanata volt, amikor  a  2001-ben a község polgármestere lett. . Részese volt annak a csoportnak, akik megalakították az  Örökség Gyermek Népművészeti Egyesületet.  Alapítója és több évig elnöke  volt a Megyei Néptánc Egyesületnek.  Hetvennyolc évesen megtért teremtőjéhez.  Litér  művelődési házának névadója. (Pintér Katalin, Ertl Balázs visszaemlékezése alapján)