1977-ben diplomázott az ELTE BTK magyar-népművelés szakon, 1979-től dolgozott népművelőként a Ferencvárosban, 14 éven át a Török Pál utcában, többek között a Pinceszínház mellett működő Budapesti Diákszínjátszó Bázis vezetőjeként. 1993-2004 között a Ferencvárosi Művelődési Központ és Intézményei Igazgatójakét tevékenykedett. Igazgatása idején alakult a Baltazár Színház, sikerrel működött a Garabonciás Történelmi Tánc Gyermekegyüttes, megújult a Pincetárlat, az FMK színházterme, újra nyílt a József Attila Lakótelepen a Dési Művelődési Ház, megkezdte működését a Közösségi Ház, kezdte szakmai munkáját a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény.
Egyik alapítója, 1992-1994 között elnöke volt az Országos Diákszínjátszó Egyesületnek. 2004-től nyugdíjba vonulásáig, 2018-ig a Főpolgármesteri Hivatal közművelődési és közgyűjteményi referenseként többek között a Fővárosi Állatkert, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a Fővárosi Levéltár, a Budapesti Történeti Múzeum és a Budapesti Művelődési Központ munkáját segítette. Szakmai tevékenysége mellett könyvek írásával, szerkesztésével foglalkozik. Néhány ezek közül: Az élet tanítható – Mezei Éva rendező, drámapedagógus (2006 Alexandra Kiadó), Ferencváros közművelődésének története – Gönczi Ambrussal közös fejezet a BMK A közművelődés házai Budapesten 10. 2016 szerk. Slézia Gabriella) Megtartó erő – Egy parasztcsalád vége (Magvető Kiadó 2021), Milliók közül egyetlen 1 – Bohus Magda tanár (1931-2016) tényregény lábjegyzetekkel (Fekete Sas Kiadó 2024)