1982-ben általános iskolai tanárként kezdte egy kistelepülésen, felvállalva a „néptanítói”, kultúrafejlesztő szerepkört. 1987-től dolgozott a Hosszúhetényi Általános Művelődési Központ igazgatóhelyetteseként, majd a Hosszúhetényi Kulturális Központ igazgatójaként.
Közben másoddiplomásként felsőfokú közművelődés-szervezői és néptánc oktatói képesítéseket is szerzett. Közművelődési pályafutása összeforrt a hagyományápolással, a néptánccal, a Hosszúhetényi Népi Együttessel. 1978-tól foglalkozott néptánccal, társadalmi megbízatásként végig vezette a népi együttest. A helyi közélet egyik motorjaként is szorgalmazta a közművelődés működési feltételeinek javítását, a helyi hagyományokat bemutató néprajzi gyűjtemény létrehozását.
Számos helyi hagyományteremtő kezdeményezés – többek között az ősi üvegművesség felélesztése a településen, az egyre népszerűbbé váló Talicska-olimpia – minősítik eredményes közművelődési munkásságát, amelyet1998-ban Hosszúhetényért kitüntető díjjal ismert el a település.
A Magyar Népművelők Egyesületének megbecsült tagja, a szervezet munkájában folyamatosan részt vett, több egyesületi rendezvényt szervezett eredményesen.
A Magyar Népművelők Egyesülete Baranya Megyei Szervezete több évtizedes eredményes közművelődési tevékenysége, az egyesületben kifejtett aktivitása alapján 2009. évben a Magyar Kultúra Napja alkalmából Lemle Géza-díjban részesítette.