Dr. Várnai Ferenc népművelő, népzenekutató, zeneszerző, zenetudós, karnagy, zenei szakíró, s nem utolsó sorban népművelő, Horváthertelenden született 1936-ban. A Pécsi Tanítóképző Intézet után a Pécsi Tanárképző Főiskola ének-zene, történelem szakán szerzett tanári oklevelet, majd a Népművelési Intézet keretében karnagyi, esztétikai szakon diplomázott, ezt követően tovább képezte magát a Szegedi József Attila Tudományegyetemen és történelem szakon szerzett egyetemi oklevelet. 1987-ben védte meg disszertációját és szerezte meg a Kossuth Lajos Tudományegyetemen a doktori fokozatot. Pécs és Baranya megye zenei életének kiemelkedő személyisége volt. Számos kórusnak és zenei együttesnek így például a Pécsváradi Zengő Együttes énekkarának, a Pécs-Baranyai Óvónők Énekkarának, a Pécsi Úttörőház Kórusának – volt a karnagya. Dolgozott zenetanárként a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi Tagozatán is.
Évtizedekig dolgozott a szakigazgatásban, mint járási népművelési felügyelő, megyei ének-zenei szakfelügyelő. A 60-as években a Baranya Megyei Népművelési Tanácsadó munkatársaként irányította a megye zenei életét, szervezte az amatőr mozgalmat. Nevéhez fűződik több megyei, nemzetközi rendezvény elindítása, szervezése és vezetése. A Siklósi Fúvószenei Fesztivált 35 éven keresztül vezette. A Komlói Gyermekkórus Fesztivált, 1970 és 1980 között szervezte, 1972-ben életre keltette a Mohácsi Népdaléneklési Versenyt, amelynek 2001-ig volt a szakmai irányítója. A zenei ismeretterjesztésben 1955 óta vett részt, több mint 2000 előadást tartott, doktori disszertációjának is ez a témája. Rádiós személyiségként is ismert volt. 1960-tól önálló zenei műsorszerkesztő és műsorvezető volt. 1965-től kezdett el zenét szerezni. Leginkább kórusműveket, népzenei feldolgozásokat, fúvószenekari és szóló, valamint hangszeres műveket és dalokat komponált. Népdalgyűjtései szakmai kiadványai is alapművek. Fontos, hézagpótló könyvei a „Zenei Napló” című CD-mellékletes mű, „A magyar zene történetéről a honalapítástól a XIX. század végéig” című ugyancsak CD-vel gazdagított kiadványa. Éneklő csoportok számára nélkülözhetetlen a „Szivárványos az ég alja” c. „Életmű kötete”.
Munkásságát számos alkalommal ismerték el: Kiváló Népművelő (1984), Szocialista Kultúráért (1965, 1973), Baranya Megyei Tanács Közművelődési Díja (1978), Kiváló Ismeretterjesztő (1990), Grastyán Díj (1997), Apáczai Csere János Díj (1995), zeneszerzői KÓTA-díj (2005), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2006).
Aktív tagja volt a Magyar Népművelők Egyesülete Baranya Megyei Szervezetének. Több évtizedes kiemelkedő munkásságát és az egyesületben végzett aktív tevékenységét az egyesület elnöksége 2014-ben Lemle Géza Díjjal ismerte el.