Kántor Mihály (1885 – 1968)

Kántor Mihály (Tiszakarád, 1885 – Cigánd, 1968) tanító, néprajzi gyűjtő, a Bodrogköz amatőr néprajzkutatója. Olyan géniusza a térségnek, akinek a munkássága megkerülhetetlen, ha Cigánd hagyományiról, ezen értékek ápolásáról beszélünk. Bodrogközi kender és a len feldolgozásával kapcsolatos munkája, gazdag néprajzi anyagot  felvonultatva 1961-ben jelent meg, Bodrogközi len- és kendermunkák címmel. A tájegység háziszőtteseinek megismeréséhez máig alapműnek számító kötetben rendezte össze a cigándiak és a környező falvak kiemelkedően szép szőtteseinek múltját és az 1960-es évekig tartó készítési rendjét. Szülei nem akarták taníttatni, de tanítója Berecz Károly felkeltette néprajzi érdeklődését és a sárospataki Állami Tanítóképzőben való tanulását is lehetővé tette. Az iskola elvégzése után 1905-ben került előtanítónak Cigándra, majd egy év múlva véglegesítették. 1906 és 1946 között a cigándi református elemi iskola igazgató-tanítója volt, majd 1948-tól 1958-ig az általános iskolában tanított. Tanítói munkája mellett rendszeresen foglalkozott néprajzi és helytörténeti kutatással. Közvetlen kapcsolatot tartott a néprajztudomány vezető egyéniségeivel: Bátkay Zsigmonddal, Lajtha Lászlóval és Gönyei Sándorral. 1909-ben jelent meg első néprajzi jellegű dolgozata Az ódalgazda, 1910-ben pedig a Bodrogközi szólásmódok című gyűjteménye. 1925-től sorra jelentek meg tanulmányai, részdolgozatai. 1927-ben írta a cigándi nép táplálkozási szokásairól írt Az ezeréves cigándi malom című művét, amelyet Sátoraljaújhelyben a cigándi előestén elő is adott.1932-ben a Bodrogköz című kiadványa és 1940-ben Népművészet Zemplénben címmel jelentek meg publikációi.
Néptanítóhoz híven aktívan rész vett a közéleti munkában is. 1911-ben megalapította a Keresztyén Ifjúság Egyesületet. Szintén alapítója és egyben vezetője is volt a Levente Egyesületnek és a Magyar Búzavirág táncegyüttesnek, amely legnagyobb sikerét a cigándi keménycsárdással érte el. Gyűjtötte a kender és len feldolgozásával kapcsolatos adatokat, szőtteseket. Gyűjtésének legszebb darabjaiból kiállítást rendezett, amit a Néprajzi Múzeum vezetői, köztük Győrffy István is megtekintettek. A cigándiak kiemelkedően szép szőtteseinek múltjával, jelenével és formakincsével kapcsolatos gyűjteménye 1961-ben jelent meg, Bodrogközi len- és kendermunkák című könyvecskéjében. A Bodrogköz tárgyi néprajzával foglalkozók számára ez a kiadvány mindmáig alapmunkának számít. Kántor Mihály valósággal szerelmese volt szülőföldjének, ennek a világtól elzárt sajátos településű bodrogközi tájnak. Kutatta a múltját, jelenét, s okleveles adatok alapján színesen, olvasmányosan írta meg a Bodrogköz történetét. Gyűjtötte és tanulmányokban feldolgozta a bodrogközi néphagyományokat. Szenvedélyesen gyűjtötte a népszokásokat, meséket, táncokat, dalokat.