Kapuvári Beatrix (1952 – )

1952-ben született Budapesten. Bár pályája kezdetben műszaki irányban indult, hamar kiderült, hogy igazi hivatása a közművelődés. Már fiatalon vonzotta a színház és a közösségi élet: a szentendrei József Attila Művelődési Ház színjátszó körének aktív tagjaként tapasztalta meg először azt az élményt, amelyet az alkotó közösség adhat. Itt vált világossá számára: nem csupán érdeklődője, hanem formálója kíván lenni a közösségi kultúrának. A műszaki diploma megszerzése után az ELTE népművelés kiegészítő szakát végezte el. Első munkahelyei már jól jelezték sokoldalúságát: a Szél Utcai Leánykollégiumban kulturális nevelőtanárként dolgozott, majd a XVIII. kerületben bokor-népművelőként öt iskola szabadidős programjait szervezte. A fiatalok megszólítása, a közösségépítés és a kulturális kezdeményezések megvalósítása ekkor vált szakmai alapállásává. A Pomázi Művelődési Ház közművelődési csoportvezetőjeként, majd a Józsefvárosi Művelődési Ház igazgatóhelyetteseként folytatta pályáját. Később Szentendrén megyei módszertani munkatársként dolgozott. 1997-ben az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ igazgatóhelyettesévé nevezték ki. Néhány évig a MOM Művelődési Központban dolgozott előbb igazgatóhelyettesként, majd igazgatóként. 2004-ben visszatért Angyalföldre, ahol 2013-as nyugdíjazásig vezetőként tevékenykedett. Várhalmi András szavaival: „megkerülhetetlen személyisége” volt a XIII. kerület közművelődésének. 2008–2011 között a XIII. Kerületi Közművelődési Nkft. szakmai igazgatójaként, 2011-től a XIII. Kerületi Közszolgáltató Zrt. Kulturális Divíziójának vezetőjeként és telephely-koordinátoraként dolgozott. A folyamatos átszervezések közepette is a szakmaiság, a közösség iránti elkötelezettség és az értékek megőrzése vezette munkáját. Országos szinten is aktív volt: 2012 és 2020 között a Budapesti Népművelők Egyesületének elnökségi tagja, és ugyancsak 2012-ben – Prém János és Cs. Szabó Mária vezetésével – megalapította a Klasszikus Népművelők Társaságát, a BNE nyugdíjas tagozataként. A társaság célja a szakmai kapcsolatok és a pályán eltöltött évtizedek közösségének megőrzése, amelyet találkozók, és szakmai események szervezésével valósítottak meg.  Munkásságát több rangos díjjal ismerték el: 2009-ben Wlassics Gyula-díjat kapott, 2014-ben a Magyar Népművelők Egyesülete Egyesületi Plakettjét, valamint Budapest Főváros XIII. Kerületért-díját vehette át. Életútja bizonyítja, hogy a közművelődés nem csupán intézmények fenntartását vagy programok szervezését jelenti. Sokkal inkább hidak teremtését emberek és közösségek között, értékek átadását és kapcsolatok építését. Generációk élhették át munkája révén a kultúra közösségformáló erejét, és számos intézmény működhetett olyan szellemben, amely a minőséget és az emberi kapcsolatokat helyezte középpontba. Nyugdíjasként is aktív: közösséget épít, tapasztalatot ad át, jelenlétével is erősítve azt a szakmai és emberi hálót, amelyre a közművelődés épül.