Dr. Kardos László a debreceni néptáncegyüttes egykori vezetője pályáját tanítóként kezdte Debrecen-Nagycserén. A tanítás mellett körzeti népművelési ügyvezetőként közművelődési eseményeket szerveztek a tanyavilágban élőknek. 1959-től a Debreceni Járási Tanács Művelődési Osztályának népművelési felügyelője lett. Egyik kezdeményezése – a Debreceni Járási Művészeti Hetek programja – helyet kapott az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Népművelési ismeretek című tankönyvének példatárában. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Lóránd Tudományegyetem magyar-népművelés szakán végezte, diplomáját 1968-ban kapta meg. 1986-ban doktori fokozatot szerzett „A magyarországi néptánc-folklorizmus kérdéseihez” című dolgozatával, amelyet a Kossuth Lajos Tudományegyetem 1987-ben kiadványában is megjelentetett. 1965-től a Hajdú-Bihar Megyei Tanács Művelődési Osztályán dolgozott, a közművelődési intézmények, a hivatásos képzőművészek, az amatőr művészeti mozgalom és a Megyei Moziüzemi Vállalat tevékenységét gondozta.
Népművelési pályáját 1988-tól a Kölcsey Művelődési Központ igazgatóhelyetteseként folytatta, később címzetes igazgatójaként vonult nyugdíjba. Mindemellett évekig regionális vezető közművelődési szakfelügyelőként dolgozott hazánk keleti régiójában.
1962-ben elvégezte az akkor lehetséges legmagasabb szintű („A” kategóriás) néptánc oktatói tanfolyamot. Majd’ fél évszázadig vezette feleségével a Hajdú Táncegyüttest. Munkásságának céljaként azt tekintette, hogy átmentse az eredeti magyar néptáncot a következő generációknak. Ma már többszáz táncosa van az együttesnek, amely visszavonulása óta megőrizte szakmai minőségét.
1989-től 2013-ig volt elnöke a Hajdú Táncegyüttesért Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának. Az ő nevéhez fűződik az együttes állandó székházának, a kellő létszámú utánpótlás működési és oktatói kereteinek kialakítása, két főállású művészeti vezető foglalkoztatási feltételeinek megteremtése és a „Járjunk egy szép táncot!”, az Európa-díjjal kitüntetett Debreceni Hajdú Táncegyüttes 60 éve című kiadvány elkészítése.
Az első koreográfiája a marosbogáti legényes volt a Debreceni Népi Együttessel. Fő gyűjtési helye Szatmár megye és Kalocsa volt. Sokat foglalkozott a hajdútánc történetével is, melyről tanulmánya is megjelent. Koreográfiáiban igyekezett megjeleníteni az embert a színpadon.
Mintegy fél évszázadig vezette a Hajdú Táncegyüttest. A közművelődés és a néptánc kiváló debreceni szakembere nevéhez példaértékű kezdeményezések, kiváló szakírások és emlékezetes koreográfiák kötődnek.
Mi a közművelődési szakma képviselői kijelenthetjük, hogy nélküle talán most nem lenne Hajdú Táncegyüttes.